Ne Jákobnak mondassék többé a te neved, hanem Jiszróélnek – Jó szombatot, Shabat Shalom

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 15:37 óra, az ünnep kimenetele: 16:46 óra.

---

Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 16:46 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Vájislách” (Mózes 1. 32:4–36:43.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

„…a táborban hált azon az éjjel” (32:22). Mármint Jákob, akinek az Ézsauval való találkozás előtt természetesen valahol el kell hogy tölteni az éjszakát. De miért emeli ki ezt a Tóra?

Egyes kommentárok szerint Jákob nem szándék nélkül aludt akkor, azon a helyen, hanem arra várt, hogy az Örökkévaló álmában tanácsot adjon neki. Ám ez nem történt meg, és Jákobnak magának kellett kitalálnia mit tegyen. A fenti történet két fontos tanítást hordoz. Egyrészt, még Jákob sem (aki igazán közel állt az Örökkévalóhoz) számíthatott szorult helyzetében arra, hogy magától, esetleg csoda által oldódik meg a problémája.

A csoda várása egyszerre jelenti, hogy valaki se magában, sem a Teremtőben nem bízik, hiszen magát döntésképtelennek, Istent pedig potenciálisan rossznak pecsételi (aki benne hagyja a rossz helyzetben, az rossz). A csodavárásra fordított energiát döntéseink meghozatalára tudjuk csak hatékonyan felhasználni, egyébként kárba vész. (Reb Jákob ben Reuven nyomán)

Ézsau még mindig nagyon gonosz, bár mestereinknek egyre nehezebb ezt bizonyítani, de mindig megoldják. „És visszatértek a követek Jákobhoz, mondván: eljöttünk testvéredhez, Ézsauhoz és ő jön is elődbe és négyszáz ember vele”(32:7).

Bölcseink közül többen is megkérdezték, hogy miért ment Ézsau Jákob elé ennyire jelentős, négyszáz főből álló hadsereggel? A kérdés azért is jogos, mert Ézsaunál jobban senki nem ismerte öccsének a Tórában is említett jellemzőjét, miszerint „jámbor, sátorlakó ember”(25:27).

Mi késztette Ézsaut arra, hogy ekkora haddal vonuljon Jákob elé? Jonatán Eybeschütz rabbi szerint arról van szó, hogy nem egyszerűen meg akarta ölni testvérét, hanem az a gondolat is megfordult a fejében, hogy alibit biztosít magának. Nem a felelősségre vonástól, hanem apja haragjától félve készítette elő a sorsdöntő találkozót, arra gondolva, hogy lesznek mellette tanúk, akik, ha a helyzet úgy kívánja, igazolni tudják, hogy nem tapad vér kezeihez.

„Hátramaradt Jákob egyedül, és tusakodott vele egy férfi (angyal) a hajnal feljöttéig” (32:25). Miként küzdött Jákob angyallal, ha az valójában ember volt? Ha az angyalok ellátogatnak világunkba, akkor emberi alakot öltenek, amint már Ábrahám és az őt meglátogató angyalok kapcsán láthattuk.

Több feltételezés is van, hogy pontosan melyik angyallal küzdött meg az ősatya, ezek közül az egyik – sokak örömére – gemátriai magyarázat, és azt mondja, hogy Miháél angyal volt, mert a „tusakodott” és a „Miháél volt” kifejezések számértéke megegyezik. Ezzel nehéz lenne vitatkozni, legfeljebb csak más magyarázatot lehet találni helyette.

Ráv Mose Feinstein csodálkozásának adott hangot, hogy az angyal elleni sikeres csatára miért egy tiltó paranccsal emlékezünk? A gid hánáse (szökőín) tilalma mögötti valódi cél, hogy e csatára emlékezzünk. Minden más esetben valamilyen tevőleges micvával teszünk eleget e kötelességünknek, kérdés, hogy itt miért térünk el ettől?

Az angyal elleni küzdelem egyesek szerint a jécer hárá elleni harcról szól. Ha valaki elég erős ahhoz, hogy szembenézzen a jécer hárával és esetleg le is győzze, akkor sem szerepel vágyai között az első helyen, hogy egy ilyen próbatételre sor kerüljön. Ahogy imáinkban mondjuk, ne niszájon, azaz nehéz próbatétel által kelljen Istent szolgálnunk.

Bár a gálut (száműzetés) is értékes és fontos próba, mégis megváltásért (geulá) fohászkodunk. Ugyanígy volt Jákob esetében, aki sikeresen került ki az angyal (és a jécer hárá) elleni küzdelméből, de se róla, sem utódairól nem mondhatjuk, hogy feltétlenül akarnának egy ilyen nehéz próbatételt, ezért is emlékezünk egy tiltó, nem pedig tevőleges paranccsal.

Darvas István főrabbi / OR-ZSE

---

[qbg-related-posts post-type="post"]

---