„Nekünk nem kívülről mondják meg, hogy hogyan legyünk zsidók”
Az idei jelentkezési és beiskolázási számok is azt igazolják, hogy a Lauder Javne Közösségi Iskola az ország legnépszerűbb és legszínvonalasabb alapítványi iskolái közé tartozik, ahol ebben az évben is többszörös a túljelentkezés. Az intézmény zsidóságfelfogásáról, működéséről és a Mazsihisszel való, egyre szorosabb kapcsolatáról Horányi Gábor főigazgatót kérdeztük.
Amikor átvette a Lauder vezetését, milyen zsidó karaktert képzelt el az iskolának?
Öt és fél éve, amikor főigazgató lettem, kulcsfontosságú kérdés volt számomra, hogy az intézmény saját zsidó öndefinícióval rendelkezzen, és ne másokhoz képest határozza meg magát. E definíció szerint úgy tekintünk tehát erre az iskolára, mint egy nagy létszámú, heterogén zsidó szervezetre, amely a maga útját járja ebben a mai magyar zsidó kontextusban, és amelynek az élete nem csak a diákokról és tanárokról szól, hanem a szülőkről, sok esetben nagyszülőkről, a családról is. Ezzel az ajánlattal fordultam a magyar zsidó szervezetekhez, és a Mazsihisz részéről éreztem irántunk egyfajta nyitottságot. A nyitottság alatt azt értem, hogy Heisler András elfogadta és tiszteletben tartja azt az álláspontunkat, hogy nekünk nem kívülről mondják meg, hogy hogyan legyünk zsidók. Mi határozzuk meg a zsidóságunkat, és ehhez viszonyulhatnak kívülről más zsidó szervezetek. Ez összhangban áll Heisler azon gondolatával, hogy a Mazsihisz jövője múlik ezen a nyitott, elfogadó magatartáson. Számomra ez szimpatikus modell, mert nem csak a Mazsihisz, de a budapesti zsidóság jövője is ezen a fajta nyitottságon múlik.
Mi a válasz arra a kérdésre, hogy önök miképpen zsidók?
Mi olyan szervezet vagyunk, ahol sokféleképpen lehet megélni a zsidóságot, szem előtt tartva azt a tényt, hogy a budapesti zsidóság nagy része nem vallásos. Igaz, hogy nem vallási közösség vagyunk, a Mazsihisz azonban erős és legitim zsidó közösségként kezel minket. Az együttműködés különböző pályázatokban, közös programokban, temetőfelújítási projektekben nyilvánul meg, és részben ennek a kölcsönhatásnak az eredményeként a diákjaink is markánsabban élik meg zsidóságukat. De vannak a közös munkának más dimenziói is, így például Heisler András mindig megtalált, ha oktatáspolitikai kérdésekben megkeresett.
Miképpen alakulnak idén a beiskolázási számok a Lauderben?
Egy olyan végzős osztályunk van, amely nem a maximális létszámmal megy, egyébként szinte fullon vagyunk, hogy így mondjam. Körülbelül 860-870 diáknál látjuk a limitet, most 850 gyerek jár hozzánk. Nagy verseny van a bejutásért, alapvetően nem tudjuk minden zsidó család igényét kielégíteni. Harminc-negyven óvodai helyre több mint százan jelentkeztek. Első osztályba mintegy hatvan gyereket tudunk fölvenni, ennek a létszámnak a többszöröse jelentkezett.
Nem tervezik bővíteni az épületeket?
Ez fenntartói döntés kérdése, egyelőre nem tudok erről. A szomszédunkban van egy nevelőintézet, az talán alkalmas volna akár kollégiumnak, de tudtommal nincs napirenden ez a beruházás.
Vidéki diákok számára van igény az iskolára?
Elvétve vannak vidéki diákjaink, de Budapest vonzáskörzetéből, hiszen ide nem egyszerű bejárni minden nap. Van egy e-learning programunk, azon keresztül több vidéki zsidó család kötődik az iskolához. Megtervezhetnénk, hogy minél több vidéki család figyelmét irányítsuk magunkra, de hol helyeznénk el a gyereket? Azokat sem tudjuk mind fölvenni, aki itt él Budapesten. És alig kell költenünk reklámra, mert az a legjobb reklám, hogy a szülők azt mondják egymásnak: a Lauder jó.
