Nemzetközi összefogás a Kozma utcai temetőért: önkénteseket várunk dédszülő-keresésre
Két magyar eredetű, nyugaton felnőtt üzletember – Michael Perl és Marc Pinter – fogott össze, hogy pénzt gyűjtsön és több ütemben megszervezze a Kozma utcai izraelita temető teljes felújítását, de szükségük van a magyar zsidók segítségére: keressük meg együtt az adományozók nagy és dédszüleit, kössük őket össze újra Magyarországgal.
Egyikük, Michael Perl édesapja 14 éves korában, 1956-ban hagyta el Budapestet, a forradalom kitörése előtt. Családtörténete tipikus magyar holokauszttörténet 1942-ben született Budapesten, az Andrássy úton nőtt fel és a pesti gettóban élte túl a holokausztot a családjával, kivéve a nagypapáját, aki éhenhalt. Édesapja nem volt velük, ő munkaszolgálatosként tűnt el. Az édesanyja a háború után összeházasodott egy egykori kántorral, aki maga is elveszítette a feleségét és a három gyerekét is és egy időre elveszítette a hitét is. Perl édesapja 17 évesen veszítette el az anyját, aztán, két hónap múlva, a mostohaapját is, ennyi idősen maradt egyedül Ausztráliában.
Ő hozta el a fiát 1984-ben először Magyarországra, amikor ő volt 14 éves, itt szembesült vele történetünk hőse, Michael Perl, hogy nem tudni, hol nyugszik a munkaszolgálatban meghalt nagypapája. Akkor érintette meg először a magyar zsidóság ügye, és amikor évtizedekkel később visszajött, eldöntötte, hogy gondját viseli a legnagyobb méretű magyar zsidótemetőnek, a Kozma utcának.
„Nagyon nehéz élete volt az apámnak és nagyon közel állt hozzám, de nem csak a személyes kapcsolat miatt fontos ez nekem” – számol be a Mazsihisz honlapjának Perl.
„A magyar kultúra is vonz, amely lenyűgöző önmagában is és elképesztő, mi mindent tettek hozzá az ország és a világ kultúrájához az itteni zsidók. Mi, Amerikában, néha tényleg azt hisszük, hogy „America first”, hogy csak mi számítunk és mindent mi csináltunk meg a földön. El is hoztam ide a fiamat, hogy lássa a Dohány utcai zsinagógát, Herzl szülőhelyét, mindazt, amit csak itt, Budapesten, Közép-Európában láthat. Meg kell értenünk, hogy a rajtunk kívüli világ, zsidó világ is mennyire fontos. Ezért kötődöm Magyarországhoz nagyon annak ellenére, hogy apám 14 éves korában elhagyta ezt a várost. Nem akarom, hogy mindennek ne legyen nyoma, hogy elfelejtődjön. Ezért fontos nekem segíteni a Kozma utcai temető rendbehozásában” – meséli.
Saját helyzetéből kiindulva próbálja meg évek óta mozgósítani azokat a zsidó családokat a világ minden táján, akiknek magyar felmenőik vannak, mert úgy gondolja, hogy a temető karbantartása nem csak a magyar, de a Magyarország elszármazott zsidóknak is felelőssége, mindőnk felmenőit magába fogadja a Kozma utca 6. A temető jó minőségű gondozására Perl –és társa, Marc Pinter – benyomása szerint nincs elég pénze a magyar zsidó közösségnek szerinte, tehát a tőkét a külföldi leszármazottaktól kell összegyűjteni, ő elsősorban éppen ezen dolgozik New Yorkból, bár időről-időre ellátogat Magyarországra is.
„A magyar zsidóságnak kevesebb a pénze, de nagyobb értelemszerűen a helyismerete és a nyelvismerete. Osztoznunk kell a felelősségben és a magyar zsidók a kutatásokban tudnának segíteni. Ahhoz, hogy az emberek adakozzanak, meg kell tudni szólítani őket. Úgy, ahogy én az unokatestvérem családját. Azt kell tudnunk mondani nekik, hogy látod, itt ez a sírkő, itt van eltemetve a dédmamád és a testvérei, akik itt és itt születtek és éltek, látod, ez a Te történeted, az ő emlékük őrzésére adsz pénzt. Ehhez magyarul tudó önkéntesek szabadidejére van szükség, aránylag sok emberre, akik, megkeresik a nagymamákat és nagypapákat az adatbázisokban, közel hozzák a reménybeli adományozókhoz az ügyet. Ha ez sikerül, tényleg közössé válik a munkánk, ahogy közös a felelősség is, amelyet a magyar zsidó múltért viselünk, mi, magyar zsidók leszármazottai Ausztráliától Pesten át Amerikáig” – foglalja össze elgondolásait és kéréseit Perl.
Tudja, miről beszél, az elmúlt években ő maga is megtalálta a nagyszülei és részben a dédszülei sírját is sőt „egy Ausztráliában élő unokatestvére szintén magyar eredetű családba házasodott, amíg meg nem magyaráztam nekik, micsoda érték a múltjuk minden nyoma, őket sem érdekelte mindez például, én az ő felmenőiket is megtaláltam”. Ez lenne az önkéntesek munkájának mintája, ezzel járulhatnánk mi is hozzá, hogy „hozzáférhetővé tegyük a régi sírokat, átjárhatóvá és rendezetté tegyük a Kozma utcai zsidótemetőt”.
Michael Perl budapesti partnere, társa Marc Pinter nevű, szintén magyar családból származó, Svájcban született üzletember, aki a húszas évei elején visszaköltözött Magyarországra, a két projektgazda a Fesztiválzenekaron keresztül került kapcsolatba egymással (Perl a YPO nevű, vállalati vezetőket tömörítő nemzetközi szervezet tagja, ezen a szervezeten keresztül került kapcsolatba a Fesztiválzenekarral). Minden olyasmit, ami személyes jelenlétet igényel, Marc Pinter intéz most kettejük önkéntes projektjével kapcsolatban. „Kreatív terepmunkájának” köszönhetően költségkímélő és környezetkímélő partnerségek születtek, ez és a közösségi finanszírozás különösen vonzó közös munkává teheti majd a temető felújítását. Ide tartozik még, hogy a temető melletti börtön vezetőivel is tárgyal Perl és Pinter, reményeik szerint az elítéltek is közreműködhetnének a felújításban és ez egyúttal az ő visszailleszkedésüket is segíthetné a társadalomba.
Erről még csak tárgyalások folynak, reméljük csak, hogy sikerül. Azt reméljük, hogy a következő két hónap során a tervezett munkálatok megkezdődnek. Először csak a temető egyik kisebb részén, meglátjuk, hogy működik a dolog, mielőtt továbblépünk. Az egész folyamat pénzügyeit mi kezeljük, tökéletesen átlátható és követhető lesz minden fillérnyi pénz mozgása, amelyet a támogatóinktól kaptunk. Mi mind önkéntes munkát végzünk, egyikünk sem kap érte pénzt. A pénz összegyűjtésének egyik legfontosabb, egyúttal a közösséget is erősítő feltétele az önkéntes munka, az együttműködés képessége.
Az önkéntes munka, a távoli nagymamák megkeresése, a távol élők összekötése magyar őseikkel, könnyen végezhető, hasznos és szép, mindössze –átlagosan – heti pár óra szabadidőt és önzetlenséget igényel. Rövid és könnyű, a projektgazdák által biztosított képzést követően otthonról, a számítógép elől is kényelemesen végezhető a nap bármely szakában. Aki pedig az eltávozottak emlékének megőrzésében segít, vagyis olyanoknak segít, akiktől már nem számíthat hálára, a legönzetlenebb jótettet hajtja végre a földön.
Mindenki segítséget hálás szeretettel fogadjuk és várjuk, kérjük Önöket, kérünk Titeket, vegyetek, vegyenek részt ebben a nagy nemzetközi összefogásban, amely újra összekapcsolja egymással azokat, akiknek ősei a Kozma utcában várják a halottak feltámadását, amiért naponta háromszor imádkozunk.
| Az önkéntes segítséget az alábbi e-mali címen lehet felajánlani: onkentesek@budapestjewishcemetery.com |
