Öljünk-e állatokat? Zsidóság és vegetarianizmus
A Tóra mintha azt üzenné, hogy jól tennénk, ha vegák volnánk, de nincs mit tenni, Isten belátta, hogy sokan nem vagyunk rá képesek, ezért megengedte, hogy együnk húst. A kóserség előírásait viszont azért találták ki, hogy ne okozzunk a szükségesnél több szenvedést az állatoknak, a kóser étkezés részben állatvédelem is.
Amikor Isten megteremtette a világot, kijelölte az ember – és az állatok – étrendjét is, mert semmiről nem feledkezett meg. Az áll a Szentírásban, hogy „nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen”. Ebben a felsorolásban látványosan nem szerepelnek az állatok, szó sincs húsevésről. Az Örökkévaló Isten egyértelműen fogalmaz, gyümölcs és mag. Az étrend változatossága nem volt elsőrendű szempont az Édenkert idejében. Az pedig, hogy az egyik élőlény kezet emeljen egy másikra, Istennek meg sem fordult a „fejében”. Nekünk, embereknek azonban ismeretes módon eszébe jutott. Aztán amikor az özönvíz véget ért, újra kellett tárgyalni a felmerülő kérdéseket a maradék emberi lényekkel.
A Seregek Istene kissé lemondóan konstatálja, hogy túlzottan magas elvárásokat fogalmazott meg teremtményeivel szemben, ezért módosítja az eredeti szerződést: „Minden mozgó, ami élő, eledelül legyen nektek”. Szomorú történet. Látta Isten, hogy ezek nem tudnak meglenni egymás meggyilkolása nélkül, legalább szabályokat ad nekik, elsősorban a vár megevésének tilalmát rögtön a következő sorban. A vér az élettel közvetlen összefüggésben van a hagyomány szerint és az élet szent, érinthetetlen. És a kóservágás maga is azt célozza szándéka szerint, hogy a lehető leginkább humánus módon, a legkevesebb szenvedést okozva kell elvenni élőlénytársaink életét. A kóserség előírásai jelzik, hogy az állatok meggyilkolásának jóváhagyása csak szigorú korlátok között érvényes átmeneti kompromisszum. Amely egyúttal emlékeztet arra, hogy nem lesz ez mindig így, hogy az első alapelv az élet szentsége. Az első számú parancs az együttélés.
Egy Michael Streiffer nevű amerikai rabbi nemrég a Forwardban arról mesélt, hogyan lett vegetáriánussá azért, hogy az eredeti parancsnak próbáljon megfelelni. Úgy érzi, hogy ezzel sikerült egy lépést megtennie visszafelé, az Édenkert idilléjhez. Vagy a megváltás irányába.
Rotschild, aki Európa legnagyobb hitelezője volt
Jonathan Sacks rabbi a tíz csapás mélyebb okairól
No views have been recorded for this period.
