OMIKE – Értékmentők a vészkorszakban
Sztankay Ádám / 168óra
1939-ben, az úgynevezett zsidótörvény és a csatlakozó rendeleteket követően hívta életre az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) a Művészakciót, ami a színpadokról leparancsolt színészeknek, zenészeknek és a kiállítóhelyeket elhagyni kényszerült képzőművészeknek biztosított megjelenési és életlehetőséget.
A Művészakció 1939 őszén indult és a németek bevonulása napjáig, 1944. március 19-ig tartott, amikor az egyesület tevékenységét – más egyesületekével együtt – betiltották. A Nonprofit Társadalomkutató Egyesület, a Szerep Művészeti Alapítvány, és a magyar Zsidó Múzeum a Goldmark fesztivál keretében nyitja meg Értékmentők címmel a vészkorszak művészeti akciójának emléket állító kiállítását. A 168 Óra online kérdéseire a Nonporfit Egyesület elnöke, Harsányi László válaszolt.
1938 májusában adták ki az első zsidótörvényt. Kizárólag a szégyenletes rendelet 75 éves évfordulója aktualizálja a kiállítást?
Alapvetően nem holokauszt történeti eseménynek szánjuk a kiállítást. Azt szeretnék bemutatni: még egy rendkívül súlyos helyzetbe kerül társadalmi réteg is képes megszervezni magát, esélyt adhat tagjainak a fennmaradásra. Az első zsidótörvény után az OMIKE létrehozása mellett azonnal megindult az Országos Magyar Zsidó Segítő Akció (OMZSAH) is, hiszen hétezer ember vesztette el az állását, ami családtagokkal együtt harmincezer embert érintett. Ezek olyan példái az önszervezősnek, amelyek mindig aktuálisak. A Művészakció ugyanakkor annyiban különleges volt, hogy résztvevői a kulturális értékek megőrzését tartották elsődlegesnek.
Az 1944-es német megszállásig atrocitások nélkül működött az egyesület?
A válasz és a teljes interjú ide kattintva olvasható el
