Otthonosságunk terei: Varga Imre emlékére
Azt mutatta meg a szobraiban, ami váratlanul volt ismerős mindazokban, akik nemzetté tesznek minket, akik miatt közünk van egymáshoz. Segített, hogy a magyar emlékezet meghatározó figurái bizalmas ismerősünkké váljanak.
A köztéri szobrok mestere volt elsősorban, azokat tette bizalmasabban megismerhetővé, akikről mindenki tudta, kicsodák. Radnóti Miklós szobrának hétköznapi tartása, szorongásai, bizonytalansága, törékenységének ereje szépen mutatja, mit tudott. Valami személyesre irányult a figyelme, azt tette a közös tudás részévé. Hiszen nekünk is hasonló képzeteink voltak Radnóti Miklósról, csak valahogy elevenné váltak. Ott volt előttünk, ahogy egyfelől mindig is képzeltük, csak mégsem tudtuk jól elképzelni másfelől.
Vannak költők, Radnóti Miklós is ilyen, akiknek némely versét olvasva úgy érezzük, igen, pont ezt akartam volna kifejezni én is, csak nem sikerült volna olyan jól, ő tudta elmondani helyettem. Neki a szobrai voltak ilyenek. Ezért marad meg közös emlékezetünkben ő is.
Az emlékezet személyekhez, figurákhoz és történetekhez kötődik és ezeket ő is nagy mértékben alakította. Soká dolgozott, hosszan élt és műve majd még hosszabban élteti hőseit köztünk. Fonassék be az ő lelke is az élet kötelékébe.
