Rubin Eszter: A nagy zsidó nagymama projekt (1.rész)
Ha az előre elkészített és mikrohullámú
sütőben melegíthető ételek jelentették az 1990-es évek újdonságát, akkor a mai
kor jelszava egyértelműen a vissza az alapokhoz.
A zsidó huszonévesek Amerikában, és a világ
minden részén feltűrik az ingujjukat, és beállnak nagyszüleik mellé a konyhába,
hogy megtanulják elkészíteni azokat az ételeket, amelyeken a bubbéik és zéjdéik
felnőttek – sok esetben olyan recepteket, amelyeket még az óhazából vittek
magukkal. A főzés közben pedig megismerik azoknak az ételeknek a történetét is,
amelyek generációkon át fenntartották családjukat.
Természetesen nem újdonság, hogy az emberek
a nagyszüleikhez fordulnak recept tanácsért , és
egy-egy családi recept számtalan szakácskönyv lapjain megbújva is fellelhető.
Ám több új, zsidó közösségi recept projekt valami mást kínál – mondja Roberta
Saltzman zsidó könyvtáros és szakácskönyv-gyűjtő. Ezek a kezdeményezések
hasonló témájú recept dokumentációkat kapcsolnak össze, és a zsidó családi
receptekhez fűződő történeteket az online térben teszik elérhetővé.
A Beyond Bubbie, ezek közül egy izgalmas
projekt volt a 2010-es évek elején, amely interaktív közösségi szakácskönyvként
és a receptekhez kapcsolódó történetek és emlékek megosztásának helyeként határozta meg magát.
Bárki beküldhetett egy receptet a hozzá
tartozó történettel együtt,
A mi értelmezésünkben az tesz valakit bubbévé,
hogy mennyi szeretetet tett ezekbe az ételekbe, és milyen emlékek születtek
körülöttük – írták a honlapon.
A weboldal mellett a projektnek közösségi
dimenziója is volt. A Reboot – zsidó szervezet, amely finanszírozta a
kezdeményezést – workshopokat és eseményeket szervezett, hogy az embereket étel
és történetek segítségével hozza össze.
David Sax gasztroújságíró, a projekt egyik
szellemi atyja szerint ezekben a kezdeményezésekben nem elsősorban a receptek a
lényegesek. Egy receptet a történet tesz igazán érdekessé – mondta. Minden
bubbének van kuglija, de ha a te nagymamád Sanghajban nőtt fel, az enyém pedig
Berlinben a holokauszt előtt, akkor egészen más tapasztalatok állnak az ételeik
mögött.
Ahogyan maguk a receptek, ezek a projektek
is átlépik az országhatárokat.
Rebecca Lessard,
Claudia Itzkowich, Myrite Rotstein és Sarah Cohen-Fournier 2011-ben egy rövid
videó kapcsán kerültek kapcsolatba egymással, amelyben Lessard szír származású
nagymamája megtanítja neki a mehshi kusa (töltött cukkini) elkészítését. Ez a videó
végül a Roots and Recipes megszületéséhez
vezetett – egy, a Beyond Bubbie-hez hasonló projekthez, amely a montreali zsidó
közösség sokszínűségére fókuszált.
Montreal ideális közeg egy olyan kezdeményezés
számára, amely a zsidó élet multikulturalizmusát kívánja megünnepelni. A Roots
and Recipes az angol és francia anyanyelvűeket, az askenáziakat és a
szefárdokat, az új bevándorlókat és azokat is képviseli, akik generációk óta
Kanadában élnek.
Gail Reimer, a Jewish Women’s Archive
alapító igazgatója szerint a zsidó kultúra szorosan összefonódik az étellel,
és ezek a projektek pontosan erre a mély kapcsolatra tapintanak rá. Ez egy
kitüntetett módja annak, hogy azt mondjuk, a hagyományhoz tartozom és képes
vagyok a magamévá tenni – mondta. Az étel erre kiváló eszköz.
Minden generáció küzd a zsidó identitás
kérdésével. Nyilvánvaló, hogy a mi generációnkban erős
a vágy a múlthoz való visszakapcsolódásra, ugyanakkor arra is, hogy ezt
összekössük a jövővel.
Ez a gondolat szinte védjegyévé vált a kortárs
zsidó gasztronómiai trendeknek.
De miért maradt ki egy generáció?
Barbara
Haber, a Harvard Egyetemhez tartozó Radcliffe Schlesinger Könyvtár – amely
jelentős szakácskönyv-gyűjteménnyel rendelkezik – korábbi könyvkurátora szerint
a válasz egyszerű. A feminizmus csúcskorszakában a főzést és az ételt
egyszerűen jelentéktelen dolognak tekintették. Volt egy női generáció, amely
tudatosan kihagyta a főzést, mert sokkal inkább a munkaerőpiaci érvényesülés
érdekelte – ennek következtében a millenniál generációnak már nem igazán adták
át az otthoni főzés hagyományait.
A nagymamák számára viszont az étel és a főzés
sok esetben identitásuk és mindennapi életük szerves része volt.
Gyakran olyan generációkból jönnek, ahol nem
mindig kérdezték meg a véleményüket. De a konyhájuk biztonságában azok a nők is
megnyílnak, akik egy formális interjúhelyzetben nehezen mesélnének az
életükről, így az étel egyfajta kaput nyit a történeteikhez.
Sok esetben a millenniálok nagyszülei az
utolsók, akik még az óhazából vándoroltak ki Amerikába, így ezeknek a
történeteknek a megőrzése sürgető, mert ez a generáció sajnos már eltűnőben
van.
Természetesen nem pusztán a receptek, a
mértékegységek, a készítési módok legpontosabb megőrzése és átadása a
legfontosabb. Hiszen tudjuk, hogy az ételek sokkal inkább a korabeli
Kelet-Európa mindennapjait őrzik és idézik fel, így ezek a történetek még mindig
mindennél többet mondanak el az évszázados zsidó tapasztalatról.
Ez az írás Anne Cohen cikke alapján készült / Forward.com
Címlapképünk forrása: Roots & Recipes Facebook-oldal
