„Rügy nem neked bont, virág nem neked nyit”
A magyar zsidó költészet elsőként az 1840-es években szólal meg, az asszimiláció idején, a költeményekben a költők magyarságukat szeretnék bebizonyítani – olvasható a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárnak a költészet napja alkalmából írt posztjában. A múzeum e napon Kiss Józsefre (1843-1921) és Szenes Hannára (1921-1944) emlékezik.
„A magyar zsidó költészet elsőként az 1840-es években szólal meg, az asszimiláció idején, a költeményekben a költők magyarságukat szeretnék bebizonyítani. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kapcsán megjelenik a hazaszeretet is; tudjuk azt is, hogy a magyar zsidók lelkesen vesznek részt a forradalomban. A fordítások felé fordulnak inkább a költők, ahogy egyébként az egész magyar zsidó irodalmi élet is a szabadságharc leverése után, és ezzel jelentősen hozzá is járulnak a magyar irodalom nemzetközi megismertetéséhez.
Az emancipációval a magyar nyelv lesz az elsődleges, a műfajok és témák megújulnak, és a Petőfi és Arany népiességéhez való igazodás mellett, már a zsidósághoz való kötődés (pl. Bródy Zsigmond: Az országgyűléshez, 1861) is megjelenik. A század végén a magyar zsidó költők sikeresen közvetítik az európai szellemi áramlatokat, az urbanizálódó és demokratizálódó Magyarországhoz jól alkalmazkodnak” – olvasható a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár mai, a költészet napja alkalmából íródott Facebook-bejegyzésében.
A múzeum két magyar zsidó költőt emel ki a sorból: Kiss Józsefet (1843-1921), aki 100 éve hunyt el, és a világon szinte mindenhol ismert, 100 éve született Szenes Hannát (1921-1944). A 100 éve meghalt költőtől egyik legismertebb, alább olvasható versét is közlik. A múzeum teljes bejegyzése itt olvasható.
Kiss József
STANZÁK
Irigylem őket, kiket végzetök
Száműzött messze a honi göröngytűl,
Az édes képek raja jár velök
S nem látják a valót a fényözöntűl.
Oly könnyű bízni, könnyű hinniök,
Mikor a vágyak színes szárnya lendül
S az est ködén, a hajnalpíron át
Százszorta szebbnek látják a hazát.
De túrni itthon a kemény rögöt
S méltatlan tűrni mellőzést ezernyit,
Érezni, hogy mit könnyed öntözött:
Rügy nem neked bont, virág nem neked nyit,
Hogy pártos osztály a te örököd,
S a jognál itt csak az igazság semmibb:
S szeretni mégis – amely nem szeret –
A hazát itthon sokkal nehezebb.
