Száznegyven éve született Hatvany Lajos
1880. október 28-án született Hatvany Lajos, a magyar irodalom egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású mecénása, a Nyugat egyik alapítója. Nagy szerepe volt a modern magyar irodalom megszületésében, hiszen olyan alkotókat támogatott, mint Ady Endre, József Attila, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula, sőt, Szabó Dezső.
Apja Hatvany-Deutsch Sándor cukorgyáros, a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) alapítója és alelnöke volt. Egyetemi tanulmányait Magyarországon és Németországban folytatta, 1905-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát. Három évvel később, 1908-ban Ignotussal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, amely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt.
1911-ben Osvát Ernővel való személyes összetűzése miatt megvált a Nyugattól, és több évre Berlinbe költözött. 1917-ben tért vissza Magyarországra, ekkortól a Pesti Napló, majd az Esztendő című lapok szerkesztője volt. Az 1918-19-es polgári forradalom alatt a Magyar Nemzeti Tanács tagja és a Vörösmarty Akadémia egyik alapítója volt. A Tanácsköztársaság végén Bécsbe emigrált, lakóhelyül a lainzi Hermész-villát bérelte ki, ahol a kor számos magyar irodalmi személyiségét látta vendégül, majd Berlinben és Párizsban élt.
1927-ben költözött vissza Magyarországra; ekkor a Horthy-rendszert bíráló „nemzetgyalázó” írásai miatt bíróság elé állították, és másfél év börtönre ítélték, de külföldi nyomásra végül kegyelmet kapott. 1938-ban újra emigrált; előbb Párizsban, majd Oxfordban élt. 1947-ben tért újra haza Magyarországra. A budapesti egyetem bölcsészettudományi karán tanított. 1959-ben Kossuth díjat kapott. 1960-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta.
A barátai által Laci bárónak nevezett Hatvanytól származik a legendás mondás: „Micsoda művészet kortársnak lenni!”.
