Tisa BeÁv: Hogyan lépjünk ki a gyűlöletspirálból?
Hamarosan beköszönt Tisa BeÁv, vagyis Áv hónap 9-e, az első és a második szentély pusztulásának emléknapja. Miért gyászolunk amiatt, hogy majdnem 2000 éve (i.e. 70-ben) a római légiók elpusztítottak egy olyan épületet, amelyben egész nap állatokat áldoztak fel egy a mából visszanézve kissé furának ható zsidó vallás papjai? A Talmud szerint azért, mert az irracionális gyűlölet és a fundamentalizmus pusztított már akkor is. Ajánló a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár mai magazinjából.
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár szokásios pénteki magazinja foglalkozik a hamarosan beköszötő emléknappal és böjttel. Mint az online kiadvány írja: a kérdésre, hogy miért pusztult el annak idején a jeruzsálemi Templom, a Talmud egy történettel felel.
Egy házibulival kezdődött az egész, amelyre véletlenül nem a házigazda Kámcá nevű haverját, hanem a Bár Kámcá nevű ellenségét hívták meg. Amikor a házigazda észrevette, hogy Bár Kámcá – ahogy ő észlelte – odapofátlankodott a bulijára, kiutasította. Bár Kámcá próbálta jobb belátásra bírni, mert félt a megszégyenüléstől, de hiába ajánlott bármit azért, hogy csendben meghúzódva ottmaradhasson, kidobták.
A történetet elmesélő rabbik önkritikusan hozzáfűzik, hogy a szegény Bár Kámcát az keserítette el igazán, hogy a meghívottak között ülő rabbik sem léptek fel az érdekében, a kidobása után nyugodtan buliztak tovább. Nem akartak konfliktust, hangoskodást, feszültséget. Azért jöttek, hogy jól érezzék magukat.
Bár Kámcában a megalázottságán érzett elkeseredés fellobbantotta ugyanazt a gyűlöletet, amelyet, ki tudja, miért, a házigazda érzett vele szemben. Úgy érezte, az ő elégtételéért cserébe nem nagy ár, ha elpusztul egész Jeruzsálem, a teljes zsidó állam. Elballagott Rómába és feljelentette a többi zsidót, akik, mint mondta, lázadásra készülnek. Rábírta a császárt, hogy küldjön áldozatot a Templomba és lássa, hajlandók-e feláldozni a makacs zsidók. Az állatot, amelyet vele küldettek el, útközben megsebesítette, és így már nem lehetett feláldozni. A trükk tökéletesen működött, az illetékes, rabbi Zekárjá úgy döntött, történjék bármi, a szabályoknak meg nem felelő állatot nem szabad feláldozni. Róma bizonyítva látta tehát Bár Kámcá vádját, és történt, ami történt. Jeruzsálem elpusztult, a Templom elégett és a zsidók közel 2000 évre szétszóródtak a világon.
Ki ütött előbb és mi a rabbik dolga?
A gyűlölet kezdete, eredeti oka, a lényeg ismeretlen: nem tudjuk, miért haragudott ennyire a házigazda Bár Kámcára. Bizonyára volt rá oka. Ahogy Bár Kámcának is később. Mindannyiunknak épp elég jó oka lesz megsértődni, végképp frusztrálttá válni, mire belenövünk a világba, és a frusztráció újabb frusztrációt okoz másoknak, egész a katasztrófáig menően pörög tovább. Ahhoz, hogy kiszálljunk a lefelé tartó spirálból, talán csak rá kell jönnünk, hogy már senki sem emlékszik, hogyan kezdődött, ki kezdte. Hogy a gyűlölet középpontja üres. Hogy már magunk sem tudjuk, eredetileg miért haragszunk egymásra. Hogy a sértett áldozati tudat paranoid önigazolását, a kényszeres emlékezést felváltsa a derűs felejtés és az önirónia, és a vallási vezetők számára a fundamentalista merevség kényszeres önigazolása helyett a felelősségvállalást írja elő, hogy ne csak az előírások bármi áron való betartatása foglalja el őket, hanem az empátia művészete, a közösségi dinamikák figyelése, és, ha kell, korrekciója.
A böjt megtörése után pár nappal, csütörtök este kezdődik Tu BeÁv szerelmi vonatkozású ünnepe, aztán a Vigasztalás Szombatja jön. Az irracionális gyűlölet ellenszere ugyanis az irracionális vonzalom: a Szerelem, amely felé mindig tartunk a gyászban.
A Tisa BeÁv-i böjt most szombaton este 8 óra 35 perckor kezdődik és vasárnap este 9 óra 13 percig tart.
Böjtöljenek óvatosan, körültekintően a melegben – zárul a magazon cikke.
