Tisa BeÁv után: ,,Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet”
Az év legszomorúbb emléknapja, Áv hó kilencedike (Tisa BeÁv) után vagyunk, megkezdődtek azok a hetek, amelyek a zsidó újévre való felkészülés jegyében telnek. Mostantól hét héten át hallgatjuk Jesájáhu próféta vigasztaló szavait.
Áv hónap tizedike van, ilyenkor az a szokás, hogy a tegnap még böjtölő, vallásos zsidó ember húst és bort majd csak ma délutántól vesz magához, délig ezeket még nem fogyasztja, mert hagyományaink szerint a felgyújtott Szentély Áv hó tizedikén délig égett.
Mostantól a hónap neve is megváltozik: menáhem ávnak, vagyis vigasztaló ávnak nevezzük, míg a Tisá BeÁv utáni szombat neve (a Háftárá első szava: náchámu után) a vigasztalás szombatja. Ettől kezdve a zsidó újévig; Ros Hásánáig hét héten keresztül olvassuk Jesájáhu próféta vigasztaló szavait: „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet”. Ezen a szombaton olvassuk – immár másodszor – a Tízparancsolatot is.
Mint Hahn István írja a Zsidó ünnepek és népszokások című munkájában: Fájdalomra enyhülettel, komor gyász után lelki megnyugvással ajándékoz meg bennünket vallásunk. A Tisa beav-ot követő szombat, a „megvigasztaltatás szombatja”. A gyász emléknapja után hét héten át minden szombatunk prófétai olvasmányában a nagy névtelen vigasztaló próféta gyógyító szavai hintenek enyhületet sebeinkre, – csodálatos szárnyalású hirdetések Istennek örök megbocsátó szeretetéről, a szent város feltámadásáról, az isteni eszme megtiport szolgájának megigazulásáról, a végső megbékélés napjának eljöttéről.
