Vasárnap is dolgozhattam, hurrá! – Kríziskulisszák 7.
Az elmúlt vasárnapom is munkával telt: a
Mazsihisz önkénteseivel háromszáz adag élelmiszer-csomagot állítottunk össze
esetleges végszükség esetére, hogy legyen tartalék. Újabb nap, amely
bebizonyította nekem, hogy egy börtöncellánál is van rosszabb: a magánzárka!
RÁDI ANGÉLA írása.
Rizs, száraztészta, sűrített paradicsom,
lekvár, tea, tej, halkonzerv, gyümölcskonzerv, müzli, csoki és paradicsomos
fehérbab – ilyen élelmiszerek kerültek azokba a csomagokba, amelyeket
biztonsági tartalék gyanánt állítottunk össze a budapesti Dózsa György úti
zsinagóga mögötti raktárban. Nem azért,
mintha nem működne a kóser melegkonyha, de azért arra is kell gondolni, ha
bármilyen ok miatt elakad a melegétel biztosítása.
Tudom, furcsán hangzik, de végül is örültem
neki, hogy ezen a vasárnap is dolgoznom kellett, hiszen találkozhattam
emberekkel – végre! Ráadásul olyan önkéntesekkel ismerkedtünk meg személyesen,
akikkel eddig csak távkapcsolatban voltunk. Mindannyiunknak hiányzik a társas
lét, úgyhogy az elmúlt hónapok bebizonyították nekem, hogy egy börtöncellánál
is van rosszabb: a magánzárka! Kedveseim, jó volt veletek, köszönöm szépen!
Fotók: Szentgyörgyi Ákos
Habár 300 csomagot csináltunk, mindenkit
arra kérek, hogy ne kezdjék el levelekkel bombázni a Mazsihiszt, hogy a
csomagokat mikor osztjuk ki! Abban reménykedünk, hogy soha, hiszen ezeket az
élelmiszereket rendkívüli helyzetre tartalékoljuk – ha pedig lecseng a járvány,
mindent föl lehet majd használni a kóser konyhán.
