Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

„Veletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt az esküt” – Jó Szombatot, Shabat Shalom!

Kép

A Mazsihisz honlapjának hír és információszolgáltatása most megszakad a szombat ünnepének tiszteletére! A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten: 18:38 óra, az ünnep kimenetele: 19:40 óra.


Szombat ünnepén a zsidó népnek vallási törvényei értelmében nem szabad munkát végeznie, beleértve ennek a honlapnak a frissítését is. A frissítések szombat estétől folytatódnak, pár órával az ünnep kimenetele, 19:40 óra után.

A Tórából ezen a héten a „Nicávim-Vájélech” (Mózes 5. Mózes 5. 29:9–31.) páros hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Bölcseink tanítása szerint (Szanhedrin 110b): „Izrael tíz elveszett törzsének nincs helye az Eljövendő Világban: ‘kitépte őket az Örökkévaló földjükből haraggal és felgerjedéssel és nagy felháborodással, és vetette őket más országba, mint e mai napon van’ (29:27)…”

Rabbi Simon ben Jehuda Akkó-ból azt mondja Rabbi Simon nevében: „ha cselekedeteik továbbra is olyanok lesznek, ‘mint e mai napon van’, és folytatják bűnös életmódjukat, nem térhetnek vissza Izraelbe. Ha nem folytatják és megtérnek, visszajöhetnek majd.”

„Ti ma mind Örökkévaló Istenetek színe előtt álltok” (29:9). Eskütételre gyűltek össze őseink: „hogy belépj Örökkévaló Istened szövetsége esküjébe” (uo. 11.).

Tekintettel arra, hogy minden nap Örökkévaló Istenünk színe előtt állunk, joggal merülhet fel a kérdés, hogy az elsőként idézett mondat miért hangsúlyozza ezt? A Talmud (Sevuot 29a) foglalkozik a kérdéssel, hogy egy eskü mennyiben függ az esküvőfogadónak az eskü tartalmáról alkotott személyes jelentésétől?

„Úgy találjuk, hogy amikor Mózes megeskette Izraelt, ezt mondta nekik: tudnotok kell, hogy nem a ti felfogásotok szerint kezelem ezt az esküt, hanem Isten és a saját felfogásom szerint.

Miért nem egyszerűen annyit mondott, hogy hajtsák végre Isten parancsát? Talán figyelmeztetni akarta őket, mert aggódott, nehogy bálványimádásra esküdjenek, azt mondva, hogy hűségesküt tesznek Isten felé, de magukban az esküt valójában a bálványimádásra irányozzák”?

E részlet alapján az eskük esetében a személyes jelentésnek meghatározó szerepe lehet, és ez csak akkor jó, ha egybeesik a Mózes és Isten által gondoltakkal. Minket arra is emlékeztethet, hogy ismerjünk meg minél többet a világból, hogy célkitűzéseinket nagyobb halmaz ismeretében jelölhessük ki.

Ha mondjuk valaki meg akarna esküdni, hogy jövőre segítőkész ember lesz, akkor ismerjen meg sok segítőkész embert, hogy tágíthassa a saját határait a segítőkészség fogalmának meghatározásakor.

„De nem egyedül veletek kötöm én ezt a szövetséget és ezt az esküt. Hanem azzal, aki itt van velünk állva, ma az Örökkévaló Istenünk színe előtt, és azzal, aki nincs itt velünk ma” (29:13-14).

A Talmud (Sábát 146a) azt vizsgálta, hogy a minden zsidóra kiterjedő szövetség vajon vonatkozik-e a betértekre is, akiknek felmenői nem voltak ott a Szináj-nál?

Ráv Ási megnyugtató választ ad: „bár ők maguk nem voltak a Szináj- hegynél, de őrangyalaik jelen voltak”, éppen ezért a fent idézett tórai kijelentés a betértekre is vonatkozik.

„Nem az égben van az, hogy mondanád: ki száll föl érte nekünk az égbe… Nem a tengeren túl van, hogy mondanád: ki megy át nekünk a tengeren túlra…” (30:12-13).

A Talmud (Eruvin 55a) írja a Tóra birtokba vétele kapcsán: „Avdimi barHama bar Dosza mondta: „nem az égben van az” – azt jelenti, hogy ha az égben lenne, akkor fel kellene emelkedned utána, „nem a tengeren túl van” – ha a tengeren túl lenne, akkor át kellene gázolnod a tengeren, hogy elérd”, vagyis az adott körülményekhez alkalmazkodva kell megtenni mindent a Tóra-tanulás érdekében.

Rává szerint a Tóra-tanulás legnagyobb akadálya, ha valaki úgy véli, hogy a világról való tudása („az égben van”) meghaladta a Tórát, vagy ha úgy gondol magára, mint akinek tudása mindenre kiterjed, mint a tenger.

Rabbi Johanán szerint a legnagyobb akadály a gőg lehet („az égben van”), illetve ha olyan munkát választunk („nem a tengeren túl van”), hogy nincs elegendő időnk a tanulásra.

„Akkor visszahozza Örökkévaló Istened foglyaidat és irgalmaz neked, újra összegyűjt téged mind a népek közül, ahova elszórt téged Örökkévaló Istened” (30:3). Így is fordítható a mondat eleje, meg így is: „az Örökkévaló visszatér veletek a száműzetésből visszatérőkkel”.

A Talmud (Megilla 29a) szerint: „Rabbi Simon ben Joháj mondja: gyere, figyeld meg, mennyire kedvesek a zsidók Isten előtt! Bárhova száműzettek, a Sehiná velük volt. Egyiptomba kerültek száműzetésbe, a Sehina velük volt, amint írva van (1Sámuel 2:27): „Nem jelentettem-e ki magam atyád házának, mikor Egyiptomban, a Fáraó házában voltak”?

A Sehiná velük volt, amikor Babilóniába száműzettek, amint írva van (Jesája 43:14): „miattatok leküldettem Babilóniába”. Bármikor, amikor száműzetve lesznek, a Sehiná velük lesz, amint írva van: „az Örökkévaló visszatér veletek a száműzetésből visszatérőkkel”. Nem „visszahoz”, „visszatér” van írva. Azt tanítja, Isten visszatér a száműzetésből.

Dupla hetiszakasszal búcsúzunk az évtől, a tórai szöveg is szól a megtérés (tesuvá) fontosságáról: „És megtérsz Örökkévaló Istenedhez, és hallgatsz szavára, pont úgy, ahogy parancsoltam neked ma, te és gyermekeid, egész szíveddel és egész lelkeddel” (30:2).

Tapasztalataim szerint sokan a másik ember megtérésének sikeres vagy éppen kevésbé sikeres voltával nagyobb örömmel foglalkoznak, mint a sajátjukkal, egyszerűbben szólva: néha túlzottan kritikusan nézik felebarátaikat.

Könnyen elképzelhető, hogy kizárólag a jobbítás lankadatlan vágyától hajtva tesznek így, de most inkább a nehezebben elképzelhető változattal foglalkoznék. Előfordulhat, hogy az önkritika hiánya, az önvizsgálattól való félelem és a tehetetlen düh inspirálja a kritikai szellemet.

Hogyan tudjuk eldönteni, hogy a kritikánk megfogalmazásakor mi motivált? Csak arra kell emlékeznünk, hogy kínáltunk-e megoldási javaslatot a rossznak gondolt helyett, illetve megtettünk-e mindent, hogy az ötletünk működjön a gyakorlatban is. Ha két nem vagy csak egy igen az őszinte válasz, akkor mindössze annyi történt, hogy feleslegesen jártattuk a szánkat.

Darvas István főrabbi / OR-ZSE


Kapcsolódó cikkek
[qbg-related-posts post-type="post"]
Categories:
Ezek is érdekelhetnek