Világot teremteni Istennek – jó szombatot!
Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 17 óra 14 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 18 óra 20 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt honlapunk, Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából a Pekudé hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!
A zsidó hit célja nem az, hogy itthagyjuk a világot, elemelkedjünk, elmeneküljünk Tőle, hanem hogy ide, közénk hozzuk le Isten jelenlétét. Hogy kitaláljuk, hogyan lehet jelen Isten a szenvedés és félelem sújtotta napokban. Hogy házat építsünk neki.
A második könyv utolsó hetiszakasza lezárja a Frigysátor készítéséről szóló hosszú beszámolót. Izrael népe, miközben maga hontalan, otthont épít, mobil, hordozható otthont, Istennek a világban, abban a világban, amelyet – ahogy a szöveg elején olvastuk – ő maga teremtett. Minek Istennek otthon a földön? Hát nem az övé az egész? Nincs ott mindenhol?
A második könyv vége sokszor utal finoman az első elejére. Az építésvezető neve például Becálel, ami azt jelenti, Isten árnyékában. Hasonlóan hangzik, mint a „becelem”, a képmására szó. Isten saját képmására teremtette az embert és többek között az ő otthonául a Földet. Az ember, aki gyengébb, megfordította a dolgot és Isten hasonlóságára, puszta „árnyékától” ihletve ő is otthont teremtett – Istennek. A világ, minden ellenkező és erős látszat ellenére, csodálatos hely, amelyben lépten-nyomon megtapasztalható Isten jelenléte és minden valódi kreativitásunk ezt a jelenlétet idézi meg, fokozza, erősíti. Egy kabbalista mítosz szerint Isten legelőször helyet kellett csináljon a teremtésnek, hogy legyen valami rajta az ő végtelenségén kívül is, és mi, amikor helyet csinálunk Istennek magunkban és a kapcsolatainkban, ezt a gesztust ismételjük. Engedünk másokat lenni. Ezt szimbolizálja minden áldozati rituálé: lemondani valamiről, ami a miénk, lazítani az egón, elengedni, helyet csinálni.
Izrael közössége az aranyborjú után, Isten megcsalása és elárulása, a puszta anyag előtti leborulás után fejezi be a Frigysátor építését, kicsit talán engesztelésül is. Engesztelő ajándéknak. Egy kissé szomorú pár újrakezdése, közös otthont építő projektje ez, Istené és a népé, akik megpróbálnak újra megbízni egymásban és – tanúsítva, hogy nincsenek reménytelen újrakezdések – azóta is együtt maradtunk. A fájdalom nem múlt el, de a bizalom újraépíthetőnek bizonyult.
Az első Szentély sivatagi és hordozható: menekült-Szentély, Isten átmeneti otthona. Mert igenis van hordozható haza. Ábrahám a Tóra beszámolója szerint egy alkalommal félbeszakította Istennel folytatott beszélgetését azért, hogy gondoskodjon a hozzá érkezőkről. Néha az ima, az elmélyülés legmélyebb formája ez, a vendégszeretet korlátlansága, ha helyet csinálunk az érkezőnek, ha figyelemből és vigaszból építünk olyan hordozható hazát, amely mindenhol jelen lehet azok számára, akiknek pár napja még volt otthonuk, saját, önálló, felépített életük és most már nincsen többé.
Nem kevés, amit tesztek, nem vagyunk egészen tehetetlenek. Minden tárgy, minden forint, minden figyelem, minden gesztus számít. Minden, amikor hajlékot építünk az Örökkévalónak: vendégszeretetből.
Jó szombatot!
