Volt egyszer egy zsidó közösség Körmenden – könyvajánló
Új kiadvánnyal jelentkezett a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK): Pannon értékek nyomában – A körmendi zsidó közösség címmel írt könyvet Szántóné dr. Balázs Edit történész. A kötetet a Faludi Ferenc Könyvtárban mutatták be – a Vas Megyei hírportál beszámolóját olvashatják az eseményről.
A szerző két évtizede foglalkozott először a körmendi zsidóság történetével – a közösség fontos szerepet játszott a kisváros életében, és már csak néhány zsidó él a városban. Azóta frissítette és kiegészítette kutatásait, ennek eredményeit adta közre. A körmendi bemutatón Pók Attila és Mátay Mónika történészek, az FTI-iASK kutatói beszélgettek vele. Bevezetőjében Pók Attila a kőszegi intézet munkahipotézisét említette: e szerint a Nyugat-Dunántúl tele van gazdag épített és szellemi örökségű városokkal.
A régió kreativitása a zsidó örökségben is fellelhető. E kreativitás kibontakoztatásához hálózatokra volt és van szükség – a hálózatok fontos működtetői voltak a zsidó közösség tagjai. Beszélt arról is, hogy 2019 elején zsidóságtörténeti kutatócsoport alakult az intézetben ennek az örökségnek a tanulmányozására Balázs Edit vezetésével. „Az örökséget pedig csak mélyfúrásokkal lehet megismerni” – ennek egyik első darabja a könyv.
A szerző fotókkal készült a körmendieknek: megmutatta a ma is álló, lakóházként funkcionáló Kossuth utcai régi zsinagógát és az 1945-ben leégett újat, a zsidó temetőt, a gettó kerítését, képeslapot dr. Krausz Ignác, az utolsó körmendi rabbi beiktatási ünnepségére szóló meghívóról, és arról, amikor a zsidókat a vasútállomásra hajtották, hogy a szombathelyi gettóba vigyék, és onnan deportálják. Utolsókként a holokauszt- emlékművet és a ravatalozó emléktábláját, amelyre felvésték a deportáltak nevét – a 300 név a könyv által is fennmarad.
A fotókon szereplő épületek ugyanúgy „beszélnek” az egykor bennük élt emberek történetei, sorsa által, ahogy Mátay Mónika kőszegi „beszélő házai”. A történész szólaltatja meg a házakat, amelyek ezáltal (a hankissi megközelítés szerint is) közelebb visznek a mélyebb társadalmi folyamatokhoz. Mátay Mónika azt emelte ki: a könyvben ott a holokauszt, ennek ellenére nagy része élénk, dinamikus, átjön belőle az a zsidó hozzáadott érték, ami a 18. század második felétől jellemző. A zsidó–magyar együttélés kezdeti időszakára kérdezett rá a szerzőtől, aki elmondta: Magyarországon a történelmi Vas, Zala és Sopron vármegyékben a nagybirtokosok hívására telepedtek meg zsidók.
Így jött létre a Batthyányak egyik központjában, Körmenden is zsidó közösség. Azt az utat járták végig, amit minden polgári közösség: az első generáció vállalkozásba kezd, a második értelmiségi pályára megy, a harmadikban megjelennek a művészek. A körmendi származású zsidó kiválóságokról is készített diasort Balázs Edit. Dr. Vizi Henrik kórházat alapított, orvosdinasztia jött létre. A Frim család tagjai a kisipar szereplői voltak. A következő generációban Frim Jakab a fogyatékos gyerekekkel foglalkozott, Antal gyógypedagógus, Ervin festő volt, Jenő szobrász. Nemes Lipót pedagógus a hátrányos helyzetű gyerekeket vette pártfogásba, Rózsa Lajos operaénekes is körmendi gyökerű. Az 1867-es egyenjogúsítási törvény megosztotta a zsidókat: volt, aki reformokat akart, más ragaszkodott a régi hagyományokhoz. A körmendi közösség az 1868-as szakadás után a neológ irányzathoz csatlakozott. Utána viszonylag virágzó korszaka következett a magyarországi zsidóságnak. Szomorúbb és nehezebb időszak a két háború közötti: a megszorításoké, a jogfosztásé, deportálásé.
A holokausztot húszan élték túl. A közösség, amely Körmend történetében, gazdaságában, művészetében jelentős szerepet töltött be, mára gyakorlatilag megszűnt. Balázs Edit végül elmondta: történészként, pedagógusként mindig azt akarta bemutatni, hogy „a zsidó ugyanolyan ember, mint a többi”, hiszi, hogy az ismeretterjesztéssel lehet a legjobban fellépni az antiszemitizmus ellen.
Kiemelt képünkön: A könyv nem elszigetelt helytörténet – Pók Attila, Mátay Mónika és dr. Balázs Edit a könyvbemutatón (Forrás: vaol.hu)
