Wallenberg-ügy: A mai napig akadályozzák a vizsgálatokat
Mazsihisz / Haaretz
„A kulcsfontosság dossziék ma is zárva vannak.” Egyebek közt azok a feltételezett kihallgatási jegyzőkönyvek, amelyek Wallenberg állítólagos halála után hat nappal készültek.
Svéd archívumok mostanra feltárt iratai azt tanúsítják, hogy a KGB még 1990 után is akadályozta két amerikai levéltáros kutatómunkáját.
Mint köztudomású, a máig hivatalos szovjet (orosz) álláspont szerint Raoul Wallenberg 1947. július 17-én halt meg a KGB főhadiszállásán, a hírhedt Ljubljanka börtönben. Ám egyes adatok ezt cáfolni látszanak.
Gorbacsov hatalmának utolsó hónapjaiban egy nemzetközi kutatócsoport engedélyt kapott, hogy szovjet börtönök archívumaiban kutasson. A KGB azonban gátolta a csoport munkáját, amely tíz év alatt sem volt képes számottevő eredményt felmutatni.
A moszkvai svéd követség 1991. szeptember 16-án kelt memoranduma idézi Anatolij Prokopenkót, a „Különleges archívumok” akkori vezetőjét, aki svéd diplomatáknak elmondja: a KGB utasította őt, hogy akadályozza a Nemzetközi Wallenberg Bizottság kutatóinak munkáját. Prokopenko azt is elmondja, hogy a KGB követelte: a bizottság kezébe került minden dokumentumról neki is küldjön egy másolatot.
A svéd külügyminisztérium irattárából Susanne Berger kutató kereste ki ezeket az iratokat. Berger annak idején tagja volt a fent említett bizottságnak. „A KGB által folytatott obstrukció nagyon is jellemző volt. Húsz évvel később ugyanezzel az alapvető problémával állunk szembe.”
A Nemzetközi Wallenberg Bizottság 1991-ben rábukkant egy iratra, amely szerint Wallenberget egy másik börtönbe szállították át. Végre egy nyom! Ennek láttán eufóriába estek, amit nem is igyekeztek titkolni. Ez hibának bizonyult: a KGB illetékesei azonnal utasították Prokopenkót, hogy gátolja meg a hozzáférést a további dokumentumokhoz.
Prokopenko – elmondása szerint – engedelmeskedett, mert úgy látta, ez az ára annak, hogy az archívum többi dokumentumát hozzáférhetővé tegye a nagyközönség számára. Ha nem ezt teszi, azonnal kirúgják. „Meg kellett hoznom ezt az áldozatot, hogy az irattár többi titkát megnyithassam” – magyarázta a bizonyítványát.
Ezeket a dokumentumokat a svéd külügyminisztérium bizalmasan kezelte, ám 1997-ben hozzáférhetővé tette, miután Prokopenko beszámolt az ügyről egy orosz újságban. Mindez azonban akkor nem váltott ki nemzetközi visszhangot.
Az Amerikában élő Susanne Berger szerint ő és a Wallenberg sorsát kutató többi kollégái rendelkeznek ugyan orosz kutatási engedéllyel, ám a valóban fontos anyagokhoz a mai napig nem férnek hozzá. „A kulcsfontosság dossziék ma is zárva vannak.” Egyebek közt azok a feltételezett kihallgatási jegyzőkönyvek, amelyek Wallenberg állítólagos halála után hat nappal készültek.
