Zsidók Veszprémben: a befogadástól a kirekesztésig
A Veszprémi Zsidó Hitközség kiadásában jelent meg Jakab Réka levéltáros és Kákonyi Anna muzeológus közös munkája a veszprémi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténetéről. Az elmúlt háromszáz évet felölelő, Táguló és szűkülő terek című kötet szerzői azt járják körül, hogy a helyi zsidóság a számára hol táguló, hol szűkülő keretek között miképpen és milyen mértékben integrálódott a város társadalmába és gazdasági életébe, eljutva a vészkorszakig, amely a közösség életét tragikusan derékba törte.
A szép kivitelezésű, vaskos kötet borítóját Bognár Kálmán 1897-ben festett, Veszprémi gabonapiac című festménye díszíti annál az oknál fogva, hogy a képen központi helyet foglal el a helyi zsinagóga. Ugyanilyen fontos szerepet játszott Veszprém társadalom- és gazdaságtörténetében a zsidóság, amelynek létszáma a XIX. század közepére már megközelítette az ezret. Nem csoda, hogy a helyi hitközség a magyar zsidó hitközségek körében az elsők között volt, amely nyilvános iskolát tartott fönn. A szerzők által is említett Kun Lajos főrabbi 1932-ben foglalta össze a helyi zsidóság történetét, így többek között tőle is tudhatjuk, hogy a veszprémi zsidók között sok volt az orvos, kereskedő (ezen belül a legnagyobb számban gabona- és lisztkereskedő), ügyvéd, tisztviselő, iparos. Vallási és világi vezetőiknek nagy szerepük volt a város szellemi fejlődésében. A közösség virágzó életét a XX. század első fele – a kötet fogalomhasználatával élve – egyre szűkülőbb terekbe terelte, majd a vészkorszak törte derékba.
Mint Jakab Réka és Kákonyi Anna a bevezetőben írja, ez a monográfia egy tervezett hitközség-történeti kiállítás szinopszisából, forgatókönyvéből nőtt ki, s habár a tárlat megvalósulásának realitása kisebb lett, a szerzők a befektetett munkát és annak eredményeit nem akarták veszendőbe hagyni. A szerzők a helyi zsidóság történetét a befogadás és kirekesztés ellentétpárjában kívánták bemutatni három évszázados időkeretben. A zsidóság társadalmi integrációját nem csak bőséges írásos anyaggal támasztják alá, hanem valójában „szemmel láthatóvá” teszik: topográfiai elemzések révén térképi ábrázolással segítik a folyamat megértését.
A kötet a helyi zsidóság történetét két nagy korszakra bontja: az 1700-as évek elejétől az úrbériség megszűnéséig, azaz 1848-ig tart az első szakasz, ezt Jakab Réka foglalta össze; míg az 1848 utáni, polgári korszak bemutatása Kákonyi Anna munkája. A vészkorszak és az azt követő évek történetének megírása a két szerző közös vállalkozása.
Kiváló íráskészséggel és szakmai felkészültséggel megírt monográfiáról van szó, amelyben melléklet, függelék és személynévmutató is helyet kapott. A kötet bemutatását szeptemberben tervezik, igyekszünk majd hírt adni róla.
(Címlapkép: Az egykori ,,izraelita udvar”, amely a veszprémi zsidó közösség vallási és oktatási intézményeit foglalta magába. 1944. június 1-19 között itt működött a gettó, majd a zsidók elszállítása után a gazdátlanná vált épületek sorsa megpecsételődött. Forrás: Lőrinczi Ferenc összeállítása, Veszprémi Zsidó Archívum/Facebook.)
Jakab Réka-Kákonyi Anna: Táguló és szűkülő terek. A veszprémi zsidóság társadalom- és gazdaságtörténete. Veszprém, 2020. 488. pp. Megjelent a Veszprémi Zsidó Örökség Alapítvány és egy magánszemély támogatásával.
