Zsidónak lenni: lázadva hinni Istenben – Jó Szombatot
A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 17:19 óra, a Szombat királynője 18:22 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Vájéra” (Mózes 1. 18-22.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.
Zsidónak lenni: lázadva hinni Istenben
Ábrahám, a hit lovagja összeveszik az Örökkévalóval az igazságon és megtanítja nekünk, hogy nincs valódi hit lázadás nélkül.
Isten, bizalma jeléül, beavatja Ábrahámot tervébe, hogy megbünteti a gonosz városokat, Szodomát és Gomorrát. Ábrahám, aki bármilyen személyes áldozatra kész Istenért, némán engedelmeskedik, amikor „a fiát, az ő egyetlenét, akit szeret” kéri tőle, ezúttal, amikor ellenszenves idegenekről van szó, nekitámad a Világ Urának. „Az egész világ bírája maga nem cselekszik igazságosan?” – szegezi neki a kérdést. Képes lenne a jókat is büntetni a gonoszok vétkeiért?
Ábrahám ott áll Isten előtt a szöveg szerint, mégis közelebb lép Hozzá, amikor belekezd a számonkérésbe. Miért, ha eleve egymással szemben álltak?
A Talmud egyik bölcse, Rabbi Júda szerint ez a testbeszéd bizony hepciáskodás, Ábrahám harcolni készül Istennel Rabbi Nehemia szerint éppen a megegyezés és megbékélés szándékával lép közel Hozzá, lép Isten mellé
A vitában részt vevő többi rabbik pedig azt mondták, hogy imádkozni kezdett Istenhez, így akart Hozzá közelebb kerülni – ez az ima lényege, az Istennek szentelt áldozat, a korban is a közelséget jelentő héber szóból származik. Rabbi Eleázár pedig, mint a híres zsidóviccben, azt mondta: mindenkinek igaza van. Azért lépett előre, mert egyaránt kész volt harcolni, közös megoldásban megbékélni Istennel és imádkozni Hozzá, elfogadva végtelen bölcsességét és kegyelmét.
Ábrahám szavai valóban egyszerre szólnak az ima és a „harc” nyelvén, tárgyal, vádol és imádkozik is Istennel szólva. Por és hamu vagyok – kezdi alázatosan, véges, halálra szült lény, aki nem lehet méltó beszélgetőpartnere az Örökké Létezőnek. De ha az ember halandó is, Isten saját képmására teremtette, önálló ítélőkészséggel és ezért van mégis joga Istennel is vitába szállni. Hátha van mód megegyezésre a véges és a Végtelen között arról, hány igaz embernek kell élnie Szodomában ahhoz, hogy a város megmeneküljön. És belefognak az alkudozásba.
Mert nem csak arról van szó, hogy fel szabad tennünk a kérdést Istennek, hogy miért bánik így a társainkkal, ahogy miért van fájdalom, szenvedés, igazságtalanság és szegénység, ezt a kérdést feltenni vallásos embernek tulajdonképpen kötelező. Ábrahám tudja, ki ő és kicsoda a Seregek Ura. De azt is tudja, hiszen nemrég metélte körül házanépét, vette magára a szövetség jelét, hogy Isten és ő: szövetségesek, társak a világ alakításában. Hisz és ezért lázad, ezért vitatkozik.
Ábrahám ismét Isten felé lép, mint útja elején, amikor elhagyta az otthonát. Hinni nem más, kilépni a nyugalmi állapotból, alázat és lázadás, imádkozás és vita teljes, maradéktalan egysége, egyensúlya, ezt tanítja a hetiszakaszhoz fűzött magyarázatában Rabbanit Nomi Bergman rabbi.
Adja meg Isten a kilépéshez, az elkerülhetetlen harchoz, a körültekintő és felelős tárgyaláshoz és az imádkozáshoz szükséges bátorságot számunkra. Mert az egész lényege, ahogy a híres hászid, Náhmán rabbi mondja: az egész világ egy nagyon keskeny híd csak és mégis fontos, hogy ne féljünk, át merjünk menni rajta.
Jó szombatot kívánunk!
