Magyar zsidó arcképcsarnok – Wahrmann Mór
Wahrmann Mór (1832-1892)
Wahrmann Mór 1832-ben Pesten született. Nagyapja, Israel Wahrmann neves rabbi volt, és a pesti hitközség első modern iskolájának megalapítója, édesapja azonban már textilkereskedőként, üzletemberként szerzett magának tekintélyt.
Wahrmann Mór magántanulóként a pesti evangélikus gimnáziumban tanult, majd a bölcsészkaron hallgat órákat, miközben tizenöt éves korától 1847-től apja mellett is dolgozik.
1858-tól már apja cégének, a „Wahrmann és Fia” banküzletnek társtulajdonosa, majd egy évvel később, apja halála után egyedüli tulajdonosa. A hatvanas években több nagy iparvállalat befektetője, amelyek között a Ganz és Társa mellett a Pannónia Gőzmalom, az Első Magyar Gépgyár is szerepelnek, és például az Angol-Magyar Bank megalapításban is részt vesz. De alapítója a Kereskedelmi Akadémiának is, emellett elnöke volt a pesti Lloyd Társulatnak, azaz a Pester Lloyd című tekintélyes lap kiadójának, Szabolcs megyében pedig nyolcezer holdon gazdálkodott. 1881-ben a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke lesz.
Wahrmann Mór kiemelkedő pénzügyi és befektetői tevékenysége mellett az országos nagypolitikában, a mecenatúrában és a zsidó közéletben is jelentős szerepet játszott. 1868-ban az Országos Izraelita Kongresszus alelnökké választotta, 1883-ban pedig a pesti kongresszusi, azaz neológ hitközség elnöke, rasekolja lesz. Ellenfele a posztért a jogász, üzletember és szintén parlamenti képviselő, Chorin Ferenc volt. Noha a hitközség titkárával, a legendás orientalistával, Goldziher Ignáccal látványosan rossz viszonyban voltak, kettőjük vezetése alatt a hitközség működése anyagi értelemben és szervezetileg is megszilárdul. Wahrmann Mór klasszikus képviselője volt a reformkorban született mózeshitű magyar ideáljának, amelynek lényegét gyakran idézett szavaiban így összegzi: „Az nem igaz hazafi, ki felekezetéhez nem ragaszkodik, az nem jó polgár, ki felekezetét elhanyagolja. Lángoló honszeretetünk kell, hogy karöltve járjon a felekezetünk iránti törhetetlen hűséggel, odaadással”. Az országos nagypolitikában is ennek az ideálnak a jegyében vett részt, elsősorban a pénzügyek szakértőjeként. Már a kiegyezés és az zsidóság emancipációja előtt is pénzügyi témájú cikkeket publikált az ország pénzügyi helyzetével kapcsolatban. Ezekben az írásaiban főleg azt szorgalmazza, hogy a magyar hiteléletet függetlenítsék Ausztriától, és ezekkel a cikkekkel felhívja magára Deák Ferenc figyelmét is. Nyolc cikluson keresztül Lipótváros képviselője Deák híveként és a Szabadelvű Párt képviselőjeként, és ebben a minőségében egyik kezdeményezője Pest, Buda és Óbuda egységesítésének. 1878-ban néhány hónapra kilép a pártból, hogy tiltakozzon Bosznia-Hercegovina elfoglalása, és az ennek következtében megnövő katonai kiadások ellen. 1882-ben párbajt vívott Istóczy Győzővel, az Antiszemita Párt vezérével – a párbajban senki nem sérült meg, és a „viadalt” hol egy rendőr, hol a tömeg megjelenése akadályozta meg. Wahrmann Mór azonban ezt megelőzően néhány évvel a természettudós Hermann Ottóval is párbajba keveredett.
Wahrmann a kor nagypolgári ethoszának megfelelően és a zsidó mecénási és filantróp hagyományokat követve a kultúra, a tudomány és jótékonysági intézmények támogatásában is komoly szerepet játszott. Pártoló tagja volt az Írók és Művészek Társaságának és egyik alapítója a Magyar Történeti Társulatnak, az Iparművészeti Társulatnak és a Magyar Országos Képzőművészeti Társulatnak, valamint támogatója a Magyar Tudományos Akadémiának és a Zeneakadémiának is. 1897-1933 között a Wahrmann Mór Alapítvány évente jutalmazta a kereskedelem és az ipar területén elért kimagasló teljesítményeket. Több jótékonysági egyletben is vezető és támogató szerepet játszik, többek között a Vöröskereszt támogatója.
Wahrmann Mór egykori palotája az Andrássy út 23. szám alatt található, és egészen 1944-ig nevét viselte a 13. kerületben a mai Victor Hugo utca. Ekkor a nyilas uralom alatt, törvényrendeletre átnevezték az utcát, és 1945 után sem kapta vissza az eredeti nevet. Helyette egy kis köz viseli Wahrmann Mór nevét. A Pozsonyi út 53. száma alatti házon, Wahrmann utolsó lakhelyén emléktábla őrzi emlékét. 2003-ban a Magyar Tudományos Akadémia felújította az egykori kitüntetést, a Wahrmann Mór-érmet és oklevelet azok kaphatják meg, akik a tudomány támogatásában és a kutatásfejlesztésben kiemelkedő érdemet szereznek.
Előző írásaink:
Magyar zsidó arcképcsarnok – Goldmark Károly
Magyar zsidó arcképcsarnok – Herman Lipót
| Forrás: Frank Tibor (szerk.), (2006), Honszeretet és felekezeti hűség. Wahrmann Mór 1831–1892. Argumentum: Budapest Vörös Károly (1995), „Wahrmann Mór – egy zsidó politikus a dualizmus korában”, in: Budapesti Negyed, 8. szám, 1995/2 |
